Csak egy pank élete...

Hmm...hát...nem is tom hol kezdjem..talán az elején.

Az,hogy még nem csináltam semmit az eddig oké...,de ez nem fog így maradni.El fogom rontani magam megint..és erre már van is okom.Bár ha nem csesztem volna el tegnap...akkor is így maradnék.Mivel értelne nincs már annak,h élek...nem is fognak észrevenni.és leszarom.Így lessz jobb...

Most az életet megint nyitott szemmel fogom nézni.Észreveszem,h nem minden olyan szép,mint amilyennek mostanába láttam.Visszatérek teljes valómba...és így "jobb" lesz minden és mindenkinek...és este...csak egy álom,de megtörtént...talán...

Azt hittem, csak hallucinálok. Éjjel 03:47 perckor arra kelltem fel, hogy az alagut végénél ott van a fény, és én visszafordulok, és élek. Azt hittem, hogy csak rémálom, de lehet, hogy nem, hanem látomás. Felhivtam Jézust, de ő elfoglalt volt, ezért Istent hívtam. Ő épp egy házibulin volt, és azt mondta, ne zavarjam. Ezért felvettem a köntösömet, lassan kicsusztam az ajton, és a forroparazsas sötét folyoson végig trappoltam. Bekopogtam a folyosó végén lévő ajton, ahova nagybetükkel kilevén írva eme szöveg:
SÁTÁNKA SZOBIJA, LÉCCI NE ZAVARJ, CSAK HA MUSZÁJJ
Megilletödve kopogtam. Az ajtó kinyilt, én meg beléptem. Őfelsége a sátán ott állt elöttem. Elmondtam neki, hogy rosszat álmodtam, vagy képzelödtem... Erre azt mondta, hogy bujjak be az ágyába, és ne féljek.
Bebujtam, és elaludtam. Másnap rosszúl voltam.Lázasan keltem...fájt mindenem...bejött anyám,késsel a kezében...aszt mondta "tessék....tedd meg mint régen,tedd úgy ahogy régen...vágd fel az ereid szépen..." Elmosolyodott s akkor télleg felkeltem...szikoltozva...és egész nap ezen jár az agyam...

Én szoktam álmodni...de csak néha...s ha mégis megrszem...van értelme,de ezt most nem értem...megint ott tarunk,h őrültnek néz mindenki...hát hajrá.Mit tartja őket vissza...le szarom..."Szép az élet,szép az élet,szép szép szép...főleg,ha egyedűl éled"kb....

Hogy vágom az ereim???Ez nem igaz...sose mertem megtenni...Volt már rá ezer okom,de nem ment...itt az egyik versem...eből kb. kiderűl,h mért...(az érvágás is divat...nem azért megy mert télleg baj van és nincs megoldás...deez a versembe bővebben)

Tíz éves kis gyerek az utcán rohangál,
Nyakában már ott lóg az anarchia medál.
Odamegyek hozzá:"Hé kölyök mondd meg miez!"
Ő húzná az időt, majd egy szótárból idézget:
"Felfordulás, zűrzavar"- letépem róla a láncot,
"Tanuldd meg mit jelent,ha nem leszel divat hordhatod!"
Tizennégy éves lány deszkás farmerben riszálja popsiját,
Mutogatja embereknek az új divatot, a pentagramját.
Közelébe érek, s beszól:"Nézzétek má hogy néz ki!"
Mutogat, de a többiek helyettem őt cikizik.
Sírva rohan el, mert már nem ő a trendi,
S rajta röhögött az utcán mindenki.

Ma már mindenből csak divatot űznek,
Dolgok jelentésének utánna se néznek.
Hatóság tiltsa be az utánzó majmokat,
Mert különben elveszti a kreatívokat.
Jól van felőlem hordhatja,
De ne kötekedjen azzal ki nem korcs fajta.
Vagy viselje, de hozzá illő cuccal,
Ismerkedjen meg az igaz punkkal-rockal.
Hallgasson ilyen zenét, dobja ki régi cd-jét,
Váltson stílust, újhoz hű legyen,régit feledje.

Ha már divat, hasonlítson a valodíra,
Ha már divat, ne keverje a stílusokat.
Ha már divat, ne legyen velem nagy pofája,
Ha már divat, illeszkedjen be egy társaságba,
Ahol elfogadják, korcsságot kiverik belőle,
S egyszer talán maj mások így tanulnak tőle.

Féléve még ő volt a diszkó király,
Most acélbetétes csuka neki sirály.
Nanrancssárga izompóló, tuc-tuc zene,
Lábán egyedül csak a bakancs fekete.
Keménykedik vele, rockereket xarrá veri,
Csak azt felejti: nélkülünk cipője sincs neki.
Linkin Park is felkapott lett,
Egy gyerek ilyen pulcsit vett.
Feszít benne, ő a nagy rocker szerinte,
Csakhogy a linkin inkabb rap keveréke.
Verdájában Majka papát hallgat,
Miközben kurváit sorra basztatja.

Mikor még kicsi wolt a gyerek, mindent ceretett,
S kíváncsian leste a környezetében élő embereket.
Nyolc évesen már az utcán nyíltan piált,
Kilenc évesen kapott apjától egy gitárt.
Eljátszotta rajta a boci-boci tarkát,
Hat év múlva alapított egy bandát.
Tömte magába a heroint megállás nélkül,
Azt hitte, ő a menő, belé nem üt 'ménykő'.
Követte a divatot hogy kitűnjön,eszerint élt,
S nem zavarta, huszonegy évesen élete véget ért.

Ha már divat, hasonlítson a valodíra,
Ha már divat, ne keverje a stílusokat.
Ha már divat, ne legyen velem nagy pofája,
Ha már divat, illeszkedjen be egy társaságba,
Ahol elfogadják, korcsságot kiverik belőle,
S egyszer talán maj mások így tanulnak tőle.

Kik nem rég engem elítéltek,
Most már a nyomomba léptek.
Fiatal lány utcán végja magát,
Mártírkodik, mutogatja milyen mélyet vág.
Ha megkérdezném tőle mi okból teszi,
Valószínűleg azt mondaná:jól esik neki.
Eközben végig boldogan nevet,
Nem sejti, masok azért teszik mert életük tönkre ment.
Ebben a nyomorult társadalomban senkinek sincs tulajdona,
Pár nap múlva akár teis láthatod hogy le lettél koppintva.
Megtudod majd milyen érzés azt látni,
Hogy a fél várost rólad akarták mintázni

Csak ennyi és akkor most egy másik amivel próbálom leírni,h mit akartam ezzel az egésszel igazából...

Magányomnak volttestem lett otthona,
Szellememnek csak a csupasz málló falak,
Bensőmet rágja emésztőn kínféreg,
Szobáimat a köd hulláma járja,
Éjszakákon át gyertya lángja lobban,
Huzatos folyosókon sietve rezzenőn,
Ládák mélyébe dugott régi képek,
Pókhálóba font irgalomleső arcok.
Suttogó hangok lentről és fentről,
Betöltve a termeket. Függönyöket szaggató,
Spalettákat csapdosó szélviharban
Letűnt idők fehér arcai villannak cseppfolyósan.
- Még itt vagyok, várok -
Hatalmas ablakok robbannak millió darabra,
Üvegpor szitál a sárguló kárpitra,
Fekete falak közt már csak lélek bolyong,
Egy ősi világból itt maradt leplekkel takart
Raktárban. Kulcs csikordul, léptek koppanása,
Sóhajokkal lebegnek, hályogos szemekben
Fehér fény villan, egy halott álmai porladnak
A sötét fekete sarokban…fekete falak, fekete fények,
Falakra aggatott fekete képek, fekete halálom.
Jaj…annyira félek! Had menjek el innen, kérlek!

kb...

BOCS,BOCS,BOCS,BOCS, BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,

BOCS,BOCS,BOCS, BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,

BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS, BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS,BOCS...

NE HARAGUDJ RÁM....SZERETLEK...IZÉ...SZAL ÉRTED...VAGYIS TUDOD...

CUpppppXxXA...